Blaupunkt távirányítók

Blaupunk távirányító

A Blaupunkt egy neves német gyártó, mely régebben sokkal nagyobb hírnévnek örvendett, mint napjainkban. A Blaupunkt távirányító minősége nem hagy kívánni valókat maga után, népszerűtlensége tehát nem azért van, mert minőségi hiányosságok lennének észrevehetők. A Balupunkt távirányító pótlását érdemes márkán belül megoldani, ezért ha elveszett vagy tönkre ment a nem rendeltetésszerű használat következtében, akkor irány a hdplanet és máris beszerezhető a megfelelő pótlás. A Blaupunk kedvelt márka azok számára, aki egyszer próbát tettek vele. A nem túlreklámozott termékekkel szembeni bizalmatlanság sajnos jellemző az emberekre, ám ezzel sok jót szalasztanak el, mert például a Blaupunk távirányító ár/érték aránya kimagasló, tehát jó áron lehet hozzájutni egy kiváló termékhez.

A távirányító alapja, a szilícium chip I.

A Blaupunkt távirányító, vagy bármely más márkájú távirányító alapja a chip. Enélkül nem lehetne megépíteni az infravörös fénnyel kommunikáló eszközt és a rádiótávirányítón kívül nem létezne más. No de mit tudunk a chipről? 1947-ben derült ki, hogy a szilícium keresztül folyatott elektromos áram szelektíven vezérelhető. Ezt Bardeen, Shockley és Brattain kutatók mutatták be. Az ő munkásságuk nélkül ma számos dolog nem létezne, vagy még igen fejletlen állapotban állna rendelkezésünkre. A chip kifejlesztése tette lehetővé a nagysebességű számítógépek kifejlesztését, persze ehhez kellett még az integrált áramkör és a mikroprocesszor is, de az alap mégiscsak a chip volt. Ugyanúgy, ahogy a távirányító létrejöttének az alapja is. Ha nincs szilícium chip, ma nincs Blaupunkt távirányító, nincs Toshiba távirányító, vagy Bluesky távirányító, egyszóval nincs televízió távirányítónk és hifi távirányítónk sem. A chip alkotóeleme a szilícium. A szilíciumról azt kell tudni elsősorban, hogy a Földön található elemek közül a második leggyakoribb. A szilícium nem a felhasználásra alkalmas állapotban fordul elő a természetben, hanem szilikátok formájában, ezekből állítják elő magát a szilíciumot. A szilícium kinyeréséhez tiszta szénre van szükség és igen magas hőmérsékletre. Az előállított szilícium többféle tisztítási procedúrán megy át, melyek fizikai és kémiai módszerek. A végeredmény egy nagytisztaságú, kristályokból álló szilíciumtömb lesz. A szilíciumból, hogy az használható legyen az úgynevezett egykristály kialakítása szükséges. Az eljárás a következő: A sok kristályból álló, azaz polikristályos szilíciumot megolvasztják argonatmoszférában és egy kristálymagot helyeznek bele, melyet lassan forgatnak. Ezzel egyidőben a másik irányba forgatják az olvadt szilíciumot, közben pedig a szintén forgatott magot lassan kihúzzák belőle. Miután sikerült monokristályosítani a szilíciumot, gyémántfűrésszel kör alakú lapokra vágják. Ezek a szeletek alkalmasak már arra, hogy áramköröket alakítsanak ki rajta.

A távirányító alapja, a szilícium chip II.

Miután elkészült a megfelelő tisztaságú, monokristályos szilícium és gyémántfűrésszel a kívánt szeletekre vágták, jöhet magának a chipnek az elkészítése, ami alapvető előfeltétele annak, hogy létrejöhessen például a Blaupunkt távirányító, és működjön is. Az első, amit meg kell tenni, hogy védő oxigén réteget kell kialakítani a szilícium szelet felületén. Az oxigénréteg felvitelére két lehetséges megoldás ismert. Az egyik megoldás az, hogy egészen egyszerűen oxigént fújnak a szilícium lap felületére. A másik megoldásnál vízgőzt használnak. Ez a chipgyártás legelső lépése. A szilícium kinyerése és monokristályosítása még csak az alapanyag elkészítését jelenti. Ahhoz, hogy áramköröket lehessen kialakítani, bizonyos részeken el kell távolítani a szilíciumoxid rétegeket. A rétegek eltávolítására való a foto-litográfia, ami fényre érzékeny műanyaggal dolgozik. Ezt a fényérzékeny polimert felviszik a z oxigénnel bevont szilíciumszeletre, majd egy maszkot helyeznek rá. Ez a maszk tulajdonképpen a kialakítandó áramkör kapcsolási rajzának sablonja. A kapcsolási rajznak megfelelően, a maszkon lévő kivágások mérete roppant apró, 0,25-0,18 mikron. Az egész alapanyagot megvilágítják UV fénnyel. A polimer, amivel a foto-litográfia során bevonták az oxigénréteggel ellátott szilíciumot, a maszk alatt, az UV fény hatására ott, ahol a maszk nem takarja, megváltoztatja a tulajdonságait, ezzel pedig lehetővé válik, hogy a kívánt helyeket kémiai úton el lehessen távolítani a nem kellő részeket. Ezt követően újabb kémiai eljárások során a kívánt mintázatot már magába az oxigénrétegbe maratják bele. A szilícium tiszta állapotában kimondottan rossz vezetőnek számít, ezért ezen a ponton a chip még messze nincs kész. A szilíciumot tehát szennyezni kell más anyaggal. Ez a szennyezés úgy oldható meg, hogy az anyagot ionizálják és elektromos tér segítségével az ionokat belenyomják a szilíciumba. Azonban ez még nem elég, mert így csak a felület közelében helyezhetők el az idegen atomok. . Az egész anyagot fel kell hevíteni, hogy a bekerült anyagok belediffundáljanak a mélyebb részekbe is. Természetesen csak ott, ahol nincs jelen a védő oxigénréteg. Így azt érik el, hogy a szilíciumkellő részein, ahol jelen van a szennyező anyag, a vezetőképesség jelentősen javul. Itt kész is a chip, már csak a kivezetések és a csatlakozók kialakítása van hátra. Az egészet ezután egy kerámia foglalatba helyezik.