Hogy találjam meg az elveszett távirányítót?

A hétköznapok rohanása és a hétvégék lustasága között akadhatnak nehezen megoldható problémák, ilyenkor pedig az internet életet ment, s fáradtságtól kímél meg. Google, Bing, Hotbot, oszt hajrá. Nem tudod, mikor indul a vonat? Nézd meg... Nem tudod, hogy kell összeszerelni a tévét a bluray-lejátszóval? Nézd meg... Eltűnt a távirányítód? Nézd meg!

Néha okkal érezzük úgy, hogy az emberi hülyeség határtalan, és megállíthatatlanul burjánzik; máskor csak megállunk, és elcsodálkozunk azon a hihetetlen naivitáson, amivel az ember szembetalálkozik élőben, vagy virtuálisan.

Hogy mi magunk vagyunk a Föld nevű bolygó legnagyobb humorforrása, azt eddig is tudtuk, és a napjainkban oly divatos, képeket posztoló viccoldalak sikere csak alátámasztja, hogy szeretünk röhögni másokon. Like, megosztom, kommentelem, gúnyolom...

Mégis, nehéz elképzelni azt a pillanatot, amikor egy nehéz ötnapos munkahéttől megfáradt átlagpolgár dühtől piros orcával leül a laptop elé, és beüti a keresőjébe: "Hogyan találjam meg az elveszett tévékapcsolót?"

Pedig, és akkor dobpergés, Hölgyeim s uraim, van találat erre a kérdésre (igaz, nagyrészt angolul), és akad olyan oldal, ahol nemcsak számba vesznek minden lehetőséget, de még hasznos tanácsokkal is ellátják a bajba került készüléktulajdonost.

Hogyan találjam meg az elveszett tévékapcsolót?

A WikiHow egy "hogyan..." kérdésekre választ adó, felhasználók által bővíthető, fejleszthető oldal, amely a Wikipédia mintájára működik: jelenleg 130 ezernél is több cikk segíti a kétségbeesett átlagembert (több millió van belőlük az oldal szerint), és a cél egyértelműen az, hogy mindenkinek jó legyen.

A "Hogyan találjam meg az elveszett tévékapcsolót?" egy egyszerű, szinte mindenki által ismert szituációra próbál segítséget nyújtani; a lényeg benne van a kérdésben, a nyúlfarknyi bevezető szövegben pedig elhangzik a lényeg: ugye veled is megesett...?

Meg.

Akkor tessék, járjuk végig együtt ezt a virtuális csodát, ezt a páratlan zarándokutat.

Az első tanács kézenfekvő, egyesek számára logikusnak is tűnhet: tessék megnézi azon a helyen, ahol a leggyakrabban hagyjuk. Aki szerencsés, és akinek ez nem jutott saját magától eszébe, az itt le is jelentkezhet az oldalról, mert megtalálta már a kapcsolót, amit a kanapéra dobott, és nagy véletlenül ráült a keresés közben.

Készpénznek nem vehető, de valószínűleg többen vannak azok, akik nem járnak sikerrel: ők azok, akik első körben, az internet és a WikiHow segítsége nélkül is eljutottak oda, hogy megnézzék azokat a helyeket, ahová a leggyakrabban ledobhatták a kapcsolót.

Második pont: nézz be a dolgok alá! Tetszik érteni? Újságokból álló kupac, Buksi a verandán, szennyes ruhák. Még mindig nagy az esély arra, hogy a tanácstalan távirányító-tulajdonosok többsége ezt is el tudta végezni bármiféle segédeszköz segítsége nélkül.

A kapcsoló továbbra sincs meg.

Harmadik pont: kérdezz meg valakit (értelemszerűen nem a szomszédot, vagy a postást), hogy nincs-e nála a kapcsoló!

Itt jöhet az "Asszony..." kezdetű mondat, és a szerencsés, ámbátor egyszerűbb gondolkodású embereknek a megnyugvás, hogy a kapcsolót az asszony bosszúból kivitte a konyhába, mert abban a fránya tévében mindig csak a foci, meg a box szól.

Negyedik pont azoknak, akik kapcsolójuk nem lelik: nézz be a bútorok alá!

Oké, ne mondjunk semmit, haladjunk tovább, s legyen vala ötödik pont: nézzük meg a párnák alatt. Hatodik pont: mozgassuk meg az ágyneműt (hátha belecsavarodott a takaróba az esti pásztoróra során); hetedik pont: nézzük meg a teáskanna mögött, a falnál, a fürdőszobában, meg úgy bárhol, ahol hagyhattuk, de eddig nem jutott eszünkbe, hogy oda is vihettük.

Nyolcadik pont: biztos a gyerekek voltak!

No comment

És akkor most el lehet dönteni, hogy valaki viccelődik velünk, vagy tényleg komolyan gondolták ezt: léteznek a Földön olyanok, akiknek ez segíthet; akikbe a szülők, nevelők nem vertek annyi életrevalóságot, ami elégnek bizonyulhat egy elveszett tárgy felkutatásához.

A cikk mindenesetre itt található:http://www.wikihow.com/Find-a-Lost-Television-Remote, aki pedig nem hiszi, járjon utána, és ne felejtse el legörgetni az egeret a lap legaljára.

Öröm egyrészt végigolvasni a cikkhez tartozó tippeket, és felüdülés átfutni a figyelmeztetéseket. Előbbinél emlékeztetnek arra, hogy nem mindig sikerül elsőre megtalálni az elveszett dolgokat; ha gyakori a távirányító elvesztése, tessék egy kapcsolótartót venni; az is lehet, hogy az újsággal együtt kidobtuk a szemetesbe; stb.

Utóbbinál csupán két gyöngyszemmel kell beérnünk: 1. Lehet, hogy venni kell egy új távirányítót! (Nincs mese, ha venni kell, hát venni kell!) 2. Még ennél is rosszabb az a tény, hogy fel kell kelned a székből, és kézzel kell váltanod a tévén a csatornákat.

Na, és akkor itt bukhat ki a szög a zsákból: nem létezik, hogy ezt valaki ne széles vigyorral a száján rakja fel. Nem létezik, hogy a cikket posztoló ember komolyan gondolta a sorokat, a precízen mellékelt fotókat, vagy a halványabban írt tippeket s figyelmeztetéseket.

Ha ez egy vicc, az emberiség talán megmenthető.