Hogyan működik a távirányító?

A világ első távirányítóit a német haditengerészet alkalmazta, a második világháború során bombákat hoztak működésbe "gyilkos kapcsolók" segítségével, a technológia és a koncepció végül átnyergelt a békésebb, emberbarát (?) szórakoztatóiparba. A kérdés persze nem ez, hanem inkább az: hogyan működik a tévékapcsoló?

Azt mondják, napjaink embere csak a televízió távirányítójának bámulásával legalább egy órát tölt naponta: hatvan percet, azaz háromezer-hatszáz másodpercet egyéb értelmes dolgok helyett. Ez több mint bármelyik egyórás tévédráma része reklámostul, mindenestül.

Azon jár az eszünk, hogy melyik csatornát válasszuk fél hétkor, miközben jó előre eltervezzük, hogy a hamarosan bekövetkező reklámszünet idején már a 9-es gombon kell pihennie ujjunknak; gyorsan kapcsolunk, sok helyre, rövid gondolkodással.

Nem sokan gondolna azonban abba bele, hogyan is működik a távirányító; legfeljebb akkor, amikor sokadjára leejtjük, és a műanyagváz kettéválik, betekintést engedve a készülék belsejébe. Ilyenkor elcsodálkozunk: miképp teljesíti kívánságunk életünk egyik legfontosabb eszköze?

Távirányítás a múltban

A kezdet kezdetén, valamikor az első világháború idején a német haditengerészet alkalmazta a technikát:rádiófrekvenciás távirányítóval robbanó csónakokat küldtek a tengelyhatalmak hajói felé; a második világháborúra pedig a távolról történő hadviselés egész komoly fejlődést mutatott: légi torpedók, Fritz X vitorlázó bomba, Goliath lánctalpas akna, stb.

Mint sok más esetben, úgy itt is megtapasztalhattuk, hogy a későbbi polgári alkalmazás alapjait a haditechnológiai fejlesztések jelentették.

A televíziós távirányítás első kísérletei során még vezetékes eszközökkel próbálkoztak a fejlesztők, ezt követte az olcsó, de csak behatároltan használható infravörös technika. Mivel utóbbi esetben a távirányítónak és a vezérelt készüléknek "összeköttetésben" kell lenniük (csúnyán mondva: látniuk kell egymást), ezért megpróbálkoztak a rádióhullámok segítségével működő kapcsolókkal.

Idővel a két technológiát kombinálták, és készültek olyan kapcsolók, amelyek rádióhullámon továbbították az infravörös jelet.

Most azt nézzük meg, hogy a fentebb említett három verzió hogyan is működik a gyakorlatban.

Az infravörös irányítás

Az infravörös technikával működő távirányítók dominánsnak nevezhetőek a piacon: a koncepció lényege, hogy a kapcsoló a fény segítségével juttat el jelet a vezérelt készülékhez: a elektromágneses spektrumban mozgó infra láthatatlan.

Az infra pulzálásokkal kommunikál (Bekapcs/Kikapcs, Hangerő), a televízió mikroprocesszora pedig ezt fordítja le bináris kódokra. Ha ezt megtörtént, a készülék reagál a parancsainkra.

Szakmai megfogalmazással élve: amikor megnyomunk a távirányítón egy gombot, akkor az információt a LED dióda egy zajszűrővel tisztított, 40 kHz frekvenciájú, 950 nm hullámhosszú (infravörös tartományba eső) fénysugár továbbítja. A fénynyaláb által szállított kis jelcsomagok átlagosan huszonegy hullámból állnak, és körülbelül560 µs időtartamúak. Ezek a jelcsomagok és az azokat tagoló változó időtartamú szünetek kódolják az adott parancs információtartalmát. A készülékbe épített jelfogó érzékeli és dekódolja a beérkező jeleket, ezt követően történik a parancs végrehajtása.

A lényeg, hogy a jelet adó kapcsolónak a jelet fogó készülék "látható mezejében" kell lennie, különben a technológia nem működik: a pulzálás nem jut el a Tisztelt Címhez.

Rádióhullámokkal működő távirányító

Gyakorinak mondható a rádiófrekvenciás (RF) kapcsoló is: garázsnyitó, autóriasztó, távirányítható játékok, és bár a televíziós piac sem vetette ki magából a technológiát, mégis, igen ritkának mondható. A szatellit tévék irányítója gyakran RF-alapú.

Az RF ahelyett, hogy fényt küldene a vezérelt eszköz felé, rádióhullámok segítségével kommunikál: a végeredmény persze hasonló, a készülék lefordítja a kódokat, és végrehajtja a parancsot. Az RF-távirányítókkal viszont az a probléma, hogy nagy a "konkurencia": sok eszköz működik ezzel a technológiával (mobilok, walkie-talkie-k, WiFi-k, stb.), ezért sok hasonló jel futkos körülöttünk a levegőben.

Amikor interferencia jön létre, akkor előfordulhat, hogy a vezérelt készülék kicsit összezavarodik: nem tudja, melyik parancsra reagáljon, és melyiket hagyja figyelmen kívül.

A technológia egyik legnagyobb előnye viszont egyértelműen a hatótávolság: akár 30-40 méternyire is továbbíthat egy kapcsoló, és áthatol falakon; utóbbira az infravörös nem képes.

IR/RF

Nem véletlen, hogy a két technikát ötvözték: az IR/RF távirányítók leginkább a házimozi-rendszereket üzemeltetik. A lényeg, hogy a kapcsoló rádióhullámok segítségével juttatja el az infravörös pulzálásokat a vezérelt készülékhez.

Win-win, ahogy az angolban mondják.

Természetes, hogy ezt tartják a jövő technikája: egyetlen kapcsolóval, a ház bármelyik pontján a ház bármelyik készülékét irányíthatjuk gondok, hátrányok nélkül.

Napjainkra távirányítójára azért továbbra is az infravörös uralkodása a jellemező: a szórakoztató elektronikában ez a technológia lényegében egyeduralkodó. Egyszerű, a problémák megoldását pedig a felhasználóra bízzák: tessék a tévé előtt maradni!