Hitachi
távirányító
A
Hitachi egy nagyon komoly múltú és meghatározó márkanév, cég, mely olyan
elektronikai eszközöket gyárt, amik minőségéhez és fejlettségéhez kérdés nem
fér. Tulajdonképpen luxuskategóriába sorolható elit márka, a Hitachi
távirányító mégis kiváló ár/érték aránnyal rendelkezik. A Hitachi eszközök
olyan jó minőségű holmik, hogy érdemes az elkallódott vagy elromlott darabokat
márkán belül pótolni. Egy Hitachi eszközhöz nem univerzális távirányító való,
kivéve, ha saját márkás, hanem Hitachi távirányító. Szerencsére napjainkban
ennek beszerzése gyerekjáték, mert az internet segítségével, a webáruházak
kínálata néhány kattintással elérhető, ugyanúgy, ahogy néhány kattintással a
kiválasztott termék meg is rendelhető, otthonról a kényelmes fotelből, vagy épp
a munkahelyen egy rövid szünetben, de most már akár a vonaton ülve, csak hogy
néhány példát említsünk.
Néhány szó a Hitachiról
A
Hitachi távirányító gyártója a Hitachi Ltd. egy hatalmas japán konglomerátum,
központja Japánban, Tokióban, ezen belül pedig Csijodában található. Alapítás
százöt évvel ezelőtt, 1910-ben történt, 2009-óta a világ harmadik legnagyobb
technológiai vállalata, 2007-ben a Forbes Global 2000 listán az előkelő 371.
helyen állt, 2011-re pedig a 473. helyet birtokolta. A Hitachi Ltd speciálisan
a csúcstechnológiás termékekre és csúcstechnológiás szolgáltatásokra hegyezte
ki magát, ezért is nevezhető elit, luxus márkának, még akkor is, ha az eszköz,
amiről beszélünk, „csak” egy Hitachi távirányító. A Hitachi Group nem csupán
elektronikai termékeket gyárt, hanem IT és Telekom rendszereket, lemeztömb
alrendszereket, Telekommunikációs berendezéseket, Nagyszámítógépeket, ATM-eket,
szoftvereket, szervereket gyárt és a munkaerő kölcsönzés területén is jelentős.
Mindemellett LCD-ket, villamos szerszámokat, építőgépeket, mozgólépcsőket,
lifteket, szélenergia rendszereket, nukleáris erőműveket, hő- és vízerőműveket,
tömegközlekedési és ipari rendszereket, félvezető-gyártó berendezéseket,
vizsgáló és mérő eszközöket, bányászati dömpereket, homlokrakodókat,
hidraulikus markolókat, mechanikus és hidraulikus emelőgépeket, magas minőségű
anyagokat és magas minőségű alkatrészeket is gyárt. Szintén gyárt
adattárolókat, merevlemez meghajtókat, motorvezérlő rendszereket, autó
információs rendszereket, mágneses anyagokat és mágnesen alkatrészeket,
különleges acélokat, réz termékeket, vezetékeket, kábeleket, nyomtatott
áramköri lapokat és anyagokat, villamos erőátviteli rendszereket,
akkumulátorokat, mosógépeket, légkondicionáló berendezéseket, szóval az ipari
holmikon kívül szórakoztatóelektronikai és háztartási elektronikai, valamint
információs és telekommunikációs eszközöket is fejleszt, gyárt és forgalmaz a
Hitachi. A gyártáson kívül, mint említettük foglalkozik munkaerő kölcsönzéssel,
logisztikával, vagyonkezeléssel, de pénzügyi szolgáltatásokat is nyújt igen
magas színvonalon. Olyanokat, mint a lízing, a hitelgarancia. Roppant sokrétű
vállalatról van szó, mely a világ minden országában jelen van, és komoly
hatással van az elektronikai ipar fejlődésére, valamint az ipari berendezések,
eszközök, anyagok fejlődésére is. Mindebből egyenesen következik, hogy egy
Hitachi távirányító a legmagasabb színvonalon előállított termék, mely
minőséget, megbízhatóságot nyújt.
Az első tranzisztor kifejlesztése
Semmilyen
infravörös fénnyel kommunikáló távirányító nem létezne, ma, így természetesen
Hitachi távirányító sem, ha nem fejlesztik ki a szilíciumchipet és a
tranzisztort. De mi is az a tranzisztor és hogyan sikerült kifejleszteni?
Nézzük a rövid történetét. Szóval a Hitachi távirányító és más távirányító
előfeltételét jelentő tranzisztor története 1922-ig is visszanyúlik, pedig
ekkor még a kanyarban sem volt a szilícium chip. Ekkoriban nagyon sokan
kísérleteztek azzal, hogy az elektroncsőhöz hasonló szerkezetet hozzanak létre
valahogy, hogy aztán rádióvételt hozzanak létre. Ezekről azonban csupán kettő,
korabeli dokumentáció maradt fenn (Oleg Losev és Kemény Károly), ezekben a
vezérlő elektródával ellátott félvezető alkalmazási kísérletéről lehet olvasni.
Edgar Lilienfeld fizikus 1925. október 22-én szabadalmaztatott egy egészen más
eljárást, amely a mai távvezérlésű MES-FET-tranzisztornak felel meg. Nem lett a
szabadalomból megvalósítás és az iparban sem talált érdeklődőkre ez a
lehetőség. A következő állomás 1934,
mikor is Oskar Heil szabadalmaztatott egy más típusú félvezetőt, mely szintén
tekinthető a mai tranzisztorok elődjének, de roppant mód sajnálatosan, nem
maradt fenn dokumentáció arra vonatkozóan, hogy készült-e valaha ezzel a
megoldással működőképes eszköz, akár csak kísérleti célra is. A dokumentál
kifejlesztést a Bell Laboratóriumban a Lucent Technologies kutatóintézetben
végezte el három kutató, Walter Brattain, John Bardeen, William Shockley, akik
már 1934-től kezdve különböző megoldásokkal, anyagokkal kísérleteztek. Két
anyagot sikerült találniuk a kutatásaik során, melyek félvezető
tulajdonságokkal bírtak. A két anyag nem volt más, mint a germánium és a
szilícium. A germánium eleinte bíztatóbbnak mutatkozott, mert sokkal egyszerűbb
volt vele a munka, hiszen az olvadáspontja 937 Celsius fok, míg a szilíciumé
1412 Celsius fok. Ráadásul a szilíciumot szintén iszonyatos nagy hőmérsékleten,
szilikátból kell előállítani, mert a természetben csak ilyen formában fordul
elő. Az első megépített tranzisztor germánium
és aranylemezek összepréselésével jött létre, ezt 1947. december 24-én
készítette el a három említett tudós egyike, Walter Brattain. Az új alkatrész
működőképességének bizonyítását öt vezetői tag előtt produkálták úgy, hogy egy
korabeli erősítő egyik elektroncsövének helyére építették be ezt az első
tranzisztort. Itt indult el az eszköz gyors fejlődésnek induló története, melynek
egyik állomásaként megjelenhetett a távirányító.