Hangkártya kisokos

Bár a hangkártya az esetek túlnyomó részében az Alaplapra integrált formában, tehát előre beépítve kerül a számítógépbe, vannak helyzetek, amikor többre van igényünk, mint amit a gyártó helyettünk kigondolt.

Nem mindenki elégszik meg akár még laptopoknál sem a „Sokol-rádió” hangzással, hát akkor a számítógépeknél már nem is beszélve erről! De vannak olyan helyzetek is, amikor a sima sztereó hangzás is édeskevés számunkra: például mert házimozizni szeretnénk a gépről, és alap számunkra az 5.1-es Dolby hangzás, vagy épp úgy akarunk játszani, hogy nemcsak a kép, hanem a hang tekintetében is a térhatást óhajtjuk. Joggal.

A számítógépek ma már komplett multimédiás eszközök, amelyeknél nemcsak befogadói, de akár alkotói is lehetünk a műveknek, ezért aztán nem mindig elégedhetünk meg az Alaplapot gyártó cégek jóindulatával. Továbbá, mivel, mint ahogy Murphy törvénye is mondja, ami el tud romlani, az el is romlik, felkészültnek kell lennünk arra a helyzetre is, hogy az Alaplapunkra integrált hangkártya bemondja az unalmast, és ekkor ahelyett, hogy az egész lapot cserélnénk – ami magával ránthatná a processzor és a memóriák cseréjét is – elég lesz csak a hangkártyát.

A hangkártya azért sérülékenyebb alkatrésze az Alaplapunknak – amennyiben integrált persze –, mert ebbe ki-be dugdosunk mindenféle csatlakozókat, és ez a rendszeres és folyamatos mechanikai behatás elég nagy hibalehetőségeket rejt magában. Elég egy pici sérülés a csatlakozó résznél, és máris recseg-serceg a hang, vagy épp eltűnik a sztereó hatás, vagy nem tudjuk használni a mikrofonunkat.

A nem integrált, különlévő hangkártyáknál is a csatlakozó környékén szoktak a hibák kiindulni, tehát ezt egy általános problémának tekinthetjük. A legjobb lenne, ha nem kellene naponta akár többször is a csatlakozó környékén bűvészkednünk, de akik például fülest és mikrofont használnak cset-beszélgetésekhez, játékokhoz, Skype-oláshoz, azok tudják, hogy ez elkerülhetetlen.

Tehát, ha esetleg azt találnánk, hogy a hangkártya a szokásosnál többször cserélendő, az nem a véletlen műve, ez a számítástechnika egyik gyenge pontja jelenleg: ahol az ember matat, ott mindig lesznek problémák.

De milyen hangkártyát válasszunk és mi alapján?

A hangkártyáknak különböző típusai vannak, léteznek az Alaplapra dughatóak is – ezek komolyabb felkészültséget mutatnak a szerteágazó igények kielégítésére, ezek csatolófelülete az úgynevezett PCI-E –, de léteznek már nagyon kis frappáns, USB-s megoldású hangkártyák, ezek nyilván egyszerűbb megoldásokhoz javasoltak, nagy kihívásokat ne támasszunk velük szemben!

Áruk alapján a hangkártyák az olcsó kellékek közé tartoznak, van, aki több félét is vesz, de fontos, hogy egyszerre csak egy legyen a gépben, illetve, ha többet használnál – PCI-E és USB csatlakozásút is –, akkor az éppen nem használtat le kell tiltani az Eszközkezelőben.

Szakmailag alapvetően a PCI-Express csatlakozású, belső hangkártyát javasoljuk: ezzel a felvett és lejátszott hang minősége is megfelelő lesz – természetesen sok függ a fülestől és a hangszóróktól, illetve a mikrofontól is –, de az adatforgalom minősége is jobb lehet, ugyanis nem minden USB port alkalmas arra, hogy a hangkártyát maximális teljesítménnyel vezérelje. Ha laptopban megy tönkre a hangkártya, akkor nyilván nem kezded el bontogatni – ezt sose próbáld egyébként sem! –, hanem kipróbálod, hogy milyen az USB-s hangkártya, és oda dugod, ahol éppen van hely. Az USB portok lehetnek 2.0-ás vagy 3.0-ás verziójúak, az újabb verziók mindig gyorsabbak. Ha neadjisten csak USB 1.0 van a laptopodon például, akkor lehetnek kihívások ezen a területen. Működhet, csak nincs szakember, aki ezt próba nélkül előre nagy mellénnyel garantálná neked. (Ez esetben laptopba illő hangkártyát kell keresned, és szakembert, aki bele is teszi.)

A hangkártyák tekintetében nincs olyan nagy választék, mint mondjuk a videókártyák esetében, de ebben a témában is felkészültnek kell lenni az alapokkal, ha jó gépet akarsz magadnak összerakni.