Memória - RAM kisokos

A memória, avagy RAM – Random Acces Memory – a számítógépben az a fizikai tárterületet biztosító hardver, ahol az aktív számítási folyamatok zajlanak. (Emlékeztetőül: a számítógépet nem véletlenül nevezzük számítógépnek, minden folyamat, ami számunkra láthatóan és láthatatlanul zajlik, az matematikai számítások millióit rejti minden pillanatban).

A memória kinézetre egy nyáklap, melyen az adatokat tároló memóriachipek találhatóak. Minél nagyobb/több a számítás-tárhely kapacitás, és közben minél gyorsabb a hozzáférése hozzá az Alaplapunknak is a memória egészéhez, annál jobb nekünk, felhasználóknak.

A fejlődés a RAM-oknál mindig a tárhely méretére és a hozzáférés tökéletesítésére vonatkozik.

Az otthoni számítógép felhasználás őskorában alig néhány megabájtnyi memóriával rendelkeztek a számítógépek, és a hozzáférés „sávszélessége” sem volt említésre méltó, de amíg a vizualitás sem volt jelentőségteljes, addig radikális bővülésre és fejlődésre ezen a területen nem is volt szükség. Viszont amikor megjelentek a nemcsak parancssorokkal működtethető, hanem ablakos programfelületek – a Windows is innen kapta a nevét –, akkor aztán gyorsan kiderült, hogy a legradikálisabban fejlődő terület vélhetően a RAM-ok kapacitásaival lesz összefüggésben.

Ugyanis egy átlagos felhasználó otthoni számítógépén, de az irodákban is sosem a processzorok vagy videókártyák korlátait feszegették a júzerek, hanem először és szinte kizárólag mindig a memóriáét.

Manapság már ritkaság, de annak idején gyakori üzenet volt:„Nincs elég memória a program futtatásához, zárjon be néhány ablakot.”Pfff... Nem is volt megnyitva semmi...

Általában számítógép konfigurációk összeállítása előtt a memóriára terelődik a legkevesebb figyelem, ami abból a szempontból jogos, hogy manapság elsőként a videókártya korlátaival szokás összeütközésbe kerülni a felhasználás során, ugyanakkora memória minősége és kapacitása a zökkenőmentes felhasználás egészére nagy hatással van. Szakemberek, bármilyen olyan panasznál, ami a számítógép lassulására, kifagyására vonatkozik, azonnal a memóriabővítést javasolják, mert egyrészt ez lényeges javulást szokott okozni, továbbá ez a legolcsóbb fejlesztési lehetőség is egyben anélkül, hogy kritikus alkatrészeket kellene cserélni.

Mint minden lényeges alkatrésznél, a RAM-oknál is megfigyelhető az evolúció, sőt, megjelent a kiterjesztettség is. Ez azt jelenti, hogy a legjobb videókártyák jelenleg saját RAM-mal is rendelkeznek, és ahogy utaltunk már rá, ott is „a több az jobb” elvet érdemes szem előtt tartani, és ez bizony igaz a számítógép egészét érintő RAM-nál is.

Minél „nagyobb” vagy „több” a memóriánk a gépben, annál kevésbé valószínű, hogy boldogtalan felhasználók leszünk. (Nem a nyáklap fizikai méreténél kell gondolni a nagyságra, hanem kapacitásban.)

Órajel

Ahogy a Processzoroknál már volt róla szó, az úgynevezett órajel-mérőszám azt mutatja, hogy mennyire „gyors” a memóriánk műveleti sebessége. (Azért tesszük idézőjelbe ezeket a kifejezéseket, mint például a „nagyobb”, „több” és „gyors” szavakat, mert bár ezek szemléletesek, de szakmailag nem egészen hivatalosak és pontosak. A hétköznapokban viszont ezeket használjuk általában, teháthelyes ezeket alkalmazni, de közben érdemes jelezni, hogy itt most a közérthetőség a cél, nem pedig a szigorú szakmázás.)

Minél magasabb ez az órajel – pl. a 3200 MHz nagyon jónak számít –, annál gyorsabb a műveleti sebesség.

Elérési idő - időzítés (késleltetés)

A DDR-típusú RAM-oknál – amiket ma használunk a legelterjedtebben – lényeges kérdés az elérési idő, más néven az időzítés is. Ez mutatja azt, hogy az Alaplapunknak milyen gyors a hozzáférése a memóriához, merthogy ez is számít. Ezt a mutatót a CL betűkkel és számokkal szokás használni, és mivel itt tényszerűen késleltetési időről beszélünk, ezért alapvetően minél kisebb a szám a CL mellett, annál jobb, tehát annál gyorsabb a reakcióidő, a hozzáférés.

Kapacitás - avagy tárhely

A memóriák evolúciója jelenleg a DDR5-ös elnevezésű családnál tart – a hagyományos memóriát tekintve, mert a videókártya memóriák ennél előrébb, a DDR6-nál járnak, de jelen cikkünkben ez csak érdekesség –, ezek jelenleg a legmodernebbek, de természetesen a korábbi verziók is tökéletesen működnek – feltéve, ha az Alaplapunkhoz is illenek. Tárhelyet tekintve ma már alap a 8 GB-os memória, de a legkedveltebb mostanság a 16 GB-os RAM.

Nagyon fontos, hogy ha az Alaplap lehetőséget is ad rá,hasonló RAM-okat tegyünk bele, ne különbözőeket: például ha alapból 8 GB-os DDR4-es RAM van már a gépben, de ez kevésnek bizonyul, akkor hiába teszünk mellé 16 GB-os, vagy esetleg biztosra menve 32 GB-os DDR4-es RAM-ot, a gépünk a leggyengébb láncszemhez fogja rontani a hatékonyságot. Tehát ha csak jóval jobbal – újabbal – tudunk bővíteni, akkor inkább cserélni kell a RAM-ot, nem bővíteni, mert nem fog érvényesülni a bővítés ereje. A cserével ilyenkor jobban járunk, ha pedig ragaszkodunk a bővítéshez, akkor ragaszkodnunk kell az ugyanolyan kategóriájú, akár ugyanolyan gyártmányú RAM-hoz, mint amilyen már van a gépünkben.

A memóriákat egyébként párban szokták választani a profik, mert az Alaplapokon a „dual channel” irányelv alapján így lehet belőlük kihozni a legjobb teljesítményt - ez azt is jelentheti, hogy jobban járhatunk két 8 GB-os RAM-mal egy gép összerakásánál, mint egyetlen 16 GB-ossal (már ha az anyagi lehetőségeink nem végtelenek, mert akkor nyilván két 16 GB-ossal is indíthatunk :)).

Az egy nagyot – nem párban – akkor érdemes venni, ha néhány héten belül szándékunkban áll megvenni a párját is, máskülönben nem tudjuk kihasználni a memória maximum kapacitásait.

Az Alaplapokon jellemzően színnel vannak jelölve az egymáshoz tartozó – egymással Dual Channel-es – memória slot-ok, ez egy ajánlás is egyben, amit érdemes figyelembe vennünk. Ennek a „dual channel” jellemzőnek/adottságnak az Alaplap részleteinél kell utánanéznünk.

Érdekesség, hogy a memória a leginkább masszív alkatrész a számítógépünkben, mivel minden része forrasztott, nincs rajta semmi, ami mechanikus lenne, ráadásul még akár a feszültségingadozást is jól bírja, továbbá ugyanúgy garanciális, mint bármilyen más alkatrész. Nem véletlen, hogy a memóriákat kedvtelve adják-veszik a felhasználók egymás között, hiszen még a nagyon régi RAM-ok is tökéletesen működhetnek a megfelelő környezetben. (Gépbővítésnél el szokták adni a felhasználók az előzőt, és annak árát bekalkulálják az újba.)

A memória tárhely-jellege csak addig működik, míg a számítógép be van kapcsolva. A számítógép leállításával vagy újraindításával kiürül a memória virtuális tárhelye, tiszta lappal indulunk. Minden, ami átmenetileg itt volt tárolva, vagy éppen itt futott, megszűnik létezni.

A RAM avagy fizikai memória nem keverendő össze a manapság elterjedt és közkedvelt SD memóriakártyákkal, mert ez utóbbiak leginkább úgy működnek, mint a merevlemezek, és még véletlenül sem úgy, mint a RAM-ok.

Kapcsolódó téma: Virtuális memória

A számítógépekben nemcsak fizikai memória létezik, hanem virtuális is. Ez a számítógép merevelmezén – Winchesterén – szoftveresen és automatikusan, az operációs rendszer által „elkülönített” virtuális tárterület, ami további, ideiglenes feladatok elvégzéséhez szükséges folyamatokhoz tart fenn szabad területeket. A virtuális memóriának nincs köze a fizikai memóriához fizikailag, de virtuálisan lehetséges, hogy összefüggés van például a fizikai memória és a virtuális memória éppen aktuális mérete között, de hogy ez az összefüggés egyenesen vagy fordítottan arányos-e, az már mindig az adott operációs rendszer dolga. Régebben volt lehetőség a korai Windows-os időkben felhasználóként módosítani a virtuális memória méretét, erre ma már nem bíztatnánk senkit.

Laptopoknál speciális kivitelű memóriákra van szükség, ezért webshopunkban minden ilyen memóriánál feltüntettük, hogy mibe is való.